A türkmének oguz-török ősei először a Kr. u. VIII-X. században jelentek meg Türkmenisztán területén. A "türkmének" elnevezés először a XI. századi forrásokban fordul elő. Kezdetben úgy tűnik, hogy az oguzok közül bizonyos, az iszlámra áttért csoportokra vonatkozott. A Közép-Ázsia szívébe irányuló XIII. századi mongol invázió során a türkmének a XIII. században több helyre menekültek, mint a törökök.A Kaszpi-tenger partjához közeli távoli régiókban. Így - ellentétben Közép-Ázsia sok más népével - kevéssé befolyásolta őket a mongol uralom és így a mongol politikai hagyomány. A XVI. században a türkmének ismét elkezdtek vándorolni a mai Türkmenisztán egész területén, fokozatosan elfoglalva a mezőgazdasági oázisokat. A XIX. század közepére a türkmének többségeülő vagy félnomád mezőgazdálkodókká váltak, bár egy jelentős részük továbbra is kizárólag nomád állattenyésztő maradt.

A tizenhatodik századtól a tizenkilencedik századig a türkmének többször összeütközésbe kerültek a szomszédos szecessziós államokkal, különösen az iráni uralkodókkal és a Khiva kánsággal. A több mint húsz törzsre osztott és a politikai egység minden látszatát nélkülöző türkméneknek azonban sikerült viszonylag függetlenek maradniuk ebben az időszakban. A tizenkilencedik század elejére a domináns törzsek a következők voltakDélen a teke, délnyugaton és északon Khorezm környékén a jomut, keleten, az Amu-Darja közelében pedig az ersari. Ez a három törzs tette ki akkoriban a teljes türkmén népesség több mint felét.

Az 1880-as évek elején az Orosz Birodalomnak sikerült leigáznia a türkméneket, de csak miután a legtöbb türkmén hevesebb ellenállást győzött le, mint Közép-Ázsia más meghódított csoportjai. A türkmének hagyományos társadalmát eleinte viszonylag kevéssé érintette a cári uralom, de a transzkaszpi vasút megépítése és a Kaszpi-tenger partján folyó olajkitermelés bővülése mind aA cári adminisztrátorok nagymértékben ösztönözték a gyapot, mint készpénztermelő növény termesztését.

Az oroszországi bolsevik forradalmat egy közép-ázsiai lázadási időszak kísérte, amelyet baszmacsi lázadásként ismertek. Sok türkmén vett részt ebben a lázadásban, és a szovjetek győzelme után sokan közülük Iránba és Afganisztánba menekültek. 1924-ben a szovjet kormány létrehozta a modern Türkmenisztánt. A szovjet uralom első éveiben a kormány megpróbálta megtörni a hatalmat.a törzseket a törzsek birtokában lévő földek elkobzásával az 1920-as években és a kényszerkollektivizálás bevezetésével az 1930-as években. Bár a pán-türkmén identitás minden bizonnyal megerősödött a szovjet uralom alatt, a volt Szovjetunió türkménjei nagymértékben megőrizték törzsi öntudatukat. A szovjet uralom hetven éve alatt a nomadizmus mint életforma megszűnt, és aEz az időszak a kommunista párt felsőbbrendűségének szilárd megalapozását is jelentette. Valójában, miközben az elmúlt években reformista és nacionalista mozgalmak söpörtek végig a Szovjetunióban, Türkmenisztán a konzervativizmus bástyája maradt, és nagyon kevés jelét mutatta annak, hogy csatlakozna a Szovjetunióban zajló átalakuláshoz. peresztrojka .